Agysejt-transzplantáció Parkinson-kórban

Számos érv szól a klinikai transzplantációs próbálkozások mellett: a sejtpusztulás egy speciális neurotranszmitterrendszert érint, ami erős és megalapozott kapcsolatot jelent a kardinális motoros tünetek és a striatalis dopaminhiány között, jól alkalmazhatók a kutatásban az állatmodellek és a pozitronemissziós tomográfia (PET-) lehetőséget teremt a beültetett graft túlélésének in vivo vizsgálatára.

Autológ mellékvesevelő-graftok

Az etikai problémák, valamint az immunológiai reakciók kockázatainak elkerülése érdekében fölmerült a beteg saját mellékvesevelőjéből származó kromaffin sejtek graftként történő felhasználása. Ezek a sejtek elsősorban adrenalint és noradrenalint, kisebb mennyiségben dopamint termelnek. Az első klinikai próbálkozásokat Svédországban végezték 1982 és 1985 között, de a nyitott, majd a stereotaxiás, autológ mellékvesevelő-transzplantáció csak rövid ideig tartó javulást eredményezett, így a sejtek mellékvese velőjéből való átültetését világszerte feladták.

Humán magzatból származó ventralis mesencephalon átültetése

Patkányokon és főemlősökön végzett állatkísérletek során szerzett megbízható adatok alapján nyílt vizsgálatot végeztek súlyos idiopathiás PK-s betegeken a Lundi Egyetemi Klinikán és más központokban. Az átültetésre kerülő embrionális ventralis mesencephalonsejteket frissen abortált (6–8 gesztációs hét) humán magzatokból nyerték. 2-3 mm3-es ventralis mesencephalon- (például substantia nigra) darabkákat, szétválasztották őket. 18 beteg legalább egy éven keresztül immunszuppresszív terápiában részesült, a graftok hosszú távú túlélését PET-vizsgálatok bizonyították. Más okból kifolyólag elhunytaknál a graft túlélését szövettani vizsgálat bizonyította , de megfigyelték, hogy a beültetett dopaminerg sejtek hosszú távon nincsenek védve a beteg kórképétől.

Két közzétett prospektív, placebokontrollált vizsgálatot is végeztek többcentrumos és kettős vakmódszerrel az Egyesült Államokban melyek során a PK-s betegek randomizált módon kaptak vagy striatalis magzati sejteket, vagy színlelt sebészi beavatkozást egy koponyacsonton fúrt lyukon át. Az eredmény ugyanakkor kissé kiábrándítónak bizonyult, hiszen nem mutatkozott jelentős klinikai különbség a két csoport között a transzplantációt, illetve a színlelt sebészetet követő egyéves időszak végén. A graft indukálta dyskinesisek (GID) nagy arányban fordulnak elő gyógyszermentes állapotban. Néhány beteg esetében ez a mellékhatás annyira kifejezettnek bizonyult, hogy további mély agyi stimulációs (DBS) beavatkozásra volt szükség.

Következtetések

Elégséges bizonyítás híján ez az eljárás még nem válhat rutin idegsebészeti terápiává a betegek nagyobb csoportjában. Jelenleg új transzeurópai, több központú, a tervezési fázisban lévő kutatás zajlik a humán magzati agysejt-transzplantáció biztonságával és hatásosságával kapcsolatban. Ezt a programot az Európai Bizottság finanszírozza, és több európai központ is részt vesz benne – az alapot az eredeti, nyílt vizsgálatokban leírt technikák jelentik. Végül, az őssejtből létrehozott graftok jövőbeli transzplantációs célokra történő felhasználási lehetőségeinek föltárása alapkutatási és kísérleti szinten is folytatódik.

Copyright © 2019 dr. Valálik István - Parkinson sebészet. Minden jog fenntartva.