Parkinson kór esetén a motoros pályák érintettségének fő tünetei:
- bradykinesis – a mozgások meglassulása
- rigor – az izmok akaratlan feszülése
- tremor – kemegés a kézben, lábban, az áll-, esetleg fej remegése
- tartási instabilitás
Bradykinesis – akinesis (meglassúltság)
A spontán, kifejező és akaratlagos mozgások lassúsága jellemző, a mozgások összmennyisége csökken, amely az idő előrehaladtával akinesisbe mehet át (tényleges bénulás nélküli mozgásképtelenség). A mozgások lelassulnak, azok elindítása és lefékezése gátolttá válik. A testtartás görnyedt a tartási instabilitás a bradykinesis és a rigor együttes hatására. A kezek együttmozgásai (szinkinézis) csökkennek, majd kiesnek. A járás csoszogó, apró léptűvé válik. Indulási és felállási nehézség (start hesitation) után felgyorsulhat, amit a beteg nem tud megállítani. Felléphetnek úgynevezett letapadási jelenségek, különösen a fordulásnál (freezing). A beteg képtelen a megkezdett mozgását folytatni, olyan érzése van, mintha le lennének ragasztva a lábai. Éjszaka nem tud megfordulni az ágyában, felálláskor nem képes súlypontját megfelelően előre vinni, majd onnan felegyenesedni. A mozgás tervezése gátolttá, nehézkéssé válik, mivel az ezért felelős szupplementer szenzomotoros agykéreg működése károsodik. A mimika elszegényedik, (hypomimia), a beszéd elkent, színtelen halk, hadaróvá válik, mikrográfia alakul ki.
Pro- retropulsio: az jellemzi, hogy az álló beteget a vizsgáló előre vagy hátra löki, csak nehezen, apró lépésekkel vagy egyáltalán nem nyeri vissza az egyensúlyát. Sőt el is eshet.
Paradox kinesia: A jelenségen azt értjük, hogy a beteg heves érzelmek hatására jobban jár, gyorsan és folyékonyan beszél.
Az extrapyramidális tónus fokozódása – rigor
Rigor ( izomfeszülés): Az agonista és antagonista izmok egyidejű tónusfokozódása, során jön létre. A mozgások során általában egy izom feszülését az ellentétes izom ellazulása kíséri. Ez a Parkinson kóros betegnél nem így történik, ezért nehézkesebbé válik a mozgás. A tónusfokozódás mértéke nem függ attól, hogy milyen gyorsan mozgatjuk az adott izületet. A rigor minden harántcsíkolt izomban jelen van. Leggyakrabban a törzs és nyak izmaiban, a felkar izmokban (proximálisan erősebb, mint distálisan) jelentkezik, de a betegség előrehaladtával a törzs és az alsó végtagok is érintettek lesznek A kóros tónusfokozódást nagy fájdalom is kísérheti, akár izületi degeneratív elváltozásokat is okozhat.
Fokozott tartási tónus: a beteg valamely passzív mozgásának végén észlelhető, amikor az elért helyzetben a megtartást rögzítő izomcsoport erősen megfeszül. Pl. a láb dorsalflexiója során a mozgás végén a musculus tibialis anterior erőteljesen összehúzódik.
Fokozott antagonista tónus: Akkor lehet megfigyelni, ha a betegnek addig adott ellenállást hirtelen megszüntetjük, ilyenkor az ellenállást addig leküzdeni szándékozó izom mozdulatát az ugyancsak abnormálisan feszült állapotban lévő antagonista izom túlzott hirtelenséggel fékezi le.
Fogaskerék tünet: A passzív mozgatás során gyakran jelentkezik rövid ideig tartó fokozott rigiditás, ami csak kis idő elteltével csökken és lehetővé válik a további mozgás. Gyakran a csukló izületben is szembetűnő a jelenség.
Sajátos testtartás: a tartás jellegzetes módon változik meg a Parkinsonos betegeknél. Mind álló és járó betegen egyaránt feltűnő: a fej a törzs előrehajlik, a vállak előreesnek, a hát kyphotikus, az alsó és felső végtagok semiflektált helyzetben vannak.
Tremor (remegés)
Parkinson kór tünetei között a következő típusú tremorok figyelhetők meg:
- klasszikus nyugalmi tremor: nyugalomban jelentkező 4-7 Hz-es pronaciós-supinaciós mozgást jelenti, ami főleg a végtagokon, ajkakon, nyelven jelentkezik
- azonos frekvenciájú nyugalmi és akciós tremor
- eltérő frekvenciájú
- tiszta akciós tremor (ritkán)
- monosymptomás nyugalmi tremor
A tremor általában nem jelentkezik az egész testen. A beteget felkérve egy mozdulatsor végrehajtására, a nyugalmi tremor megszűnik (csak a mozgás ideje alatt). a progressió jeleként értékelhető, ha a beteg nyugalmi tremora célmozgásra fokozódik. A remegés típusára vonatkozóan a remegés pontos mérése – tremorometria adhat információt. A Neuromed Magánrendelőben elvégzett komplex műszeres remegésvizsgálat tisztázhatja a remegés típusát, azt, hogy az hogyan változik különböző szituációkban. Ez nagyban segíthet az a remegés eredetének valószínűsítésében és az elkülönítő diagnózisban
A betegség fő tünetei különbözőképpen variálódhatnak:
- tremor domináns
- akinetikus rigid
- kevert
Tartási instabilitás
Mozgások során reflexek biztosítják a biztonságos testhelyzet felvételét, és annak megtartását. A tartási és beállítási reflexek biztosítják, hogy minden körülmény között képesek legyünk megtartani egyensúlyi állapotunkat. Ezek a reflexek már a betegség elején károsodnak. A betegek elhárító védekező mozgásainak kiesése miatt könnyen elesik. A betegség elején a reflex működésének csökkent hatékonyságát látjuk, azonban előrehaladott stádiumban azok akár teljes mértékben is kieshetnek.
Diszkinézia (túlmozgás)
A diszkinézia nem a betegség tünete, hosszas L-dopa kezelés szövődményeként alakul ki. Izomfeszülés, csavaró és rángó mozgások jelentkeznek változó időtartammal. Azoknál a betegeknél, akik hosszasan nagy adag L-dopát szednek (5 év kezelést követően a kezeltek 50%-ánál) jelentkezhetnek túlmozgások és fájdalmas izomfeszülés. Ha ilyenkor a gyakoribb és alacsony dózisú gyógyszerbevitellel és a hosszabb hatású készítményekkel a tünetek nem csökkenthetők, akkor sebészi kezelésre van szükség.