Torticollis műtét leginkább hatásos típusa a globus pallidus mély agyi stimulációja, rövidítve GPi-DBS. Ez a műtét más betegségek kezelésére is alkalmas.
Globus pallidus stimuláció
GPi-DBS
Globus pallidus stimuláció – GPi-DBS
A globus pallidus internalis (GPi) mag területére implantált elektródán keresztül működtetett mély agyi stimuláció (GPi-DBS) Parkinson-kór esetén főként a mozgás gyorsaságának ingadozását (ON-OFF) csökkentheti, a diszkinézisek, vagyis a túlmozgások valamint a remegés csillapítására alkalmazható műtéti beavatkozás.
Ez a műtéti típus a Disztónia különböző típusainak kezelésére is hatásos, az egyik leggyakoribb ezek között a torticollis műtét.
Pallidotomiát követően az ellenoldalon, vagy egy ülésben két oldalon végezhető el a műtét. Ezt a műtéti típust csak tisztán Parkinson-kóros betegeknél lehet alkalmazni. Másodlagos Parkinson-szindróma és Parkinson-plusz szindróma esetén a műtét nem javasolt. Jó a hatás szempontjából a prognózis, ha a beteg jól reagál, vagy korábban jól reagált az L-dopa kezelésre, esetleg ingadozik a mozgásteljesítménye. Gyógyszerezett (ON) állapotban jól mozog, vagy netán túlmozgása is van, a gyógyszer lecsengése után (OFF) viszont meglassul, netán mozgásképtelenné válik. Azoknál a betegeknél javasolható, akiknél a neuropszichológiai szűrés során a csökkent kognitív funkciók miatt rosszabb a Subthalamikus stimuláció (STN-DBS) prognózisa. A GPi-DBS műtéttel az egyensúlyzavar, nyelészavar nem javítható.
Disztónia és Torticollis műtét jelenleg alkalmazott formája a GPi-DBS műtét.
Műtéti elbíráláshoz szükséges vizsgálatok: részletes klinikai értékelés UPDRS skála szerint gyógyszerezett (ON) és 36 órás antiparkinson gyógyszermentességet követő (OFF) állapotban, neuropszichológiai vizsgálat, műtét protokoll szerint elvégzett agyi MR-vizsgálat, belgyógyászati és labor vizsgálatok, aneszteziológiai konzílium.
A műtét napján a parkinsonos gyógyszerezést a betegnek el kell hagynia. A műtétet megelőzően az alvadásgátló terápiát át kell állítani, és amennyiben a beteg vérlemezke (trombocita) aggregációt (tapadást) gátló gyógyszert szed, azt 7 nappal a műtét előtt bőséges folyadékbevitel mellett el kell hagyni!
A betegnek az operáló orvost feltétlenül tájékoztatnia kell a vérzést fokozó gyógyszerek szedéséről, mivel annak elmulasztása életveszélyes szövődmény kialakulásához vezethet!
Az elektróda beültetése során már a műtőasztalon jelentkezhet a hatás, a mozgások könnyebbé válhatnak, stimuláció okozta túlmozgás (dyskinesis) alakulhat ki.
GPi-DBS műtét után
A pacemaker beállításához általában 3-4 hónap szükséges, mivel a műtét után ennyi idő alatt stabilizálódik elektróda és az agyszövet közötti elektromos átmenet. A beállítások időszakában előfordulhat, hogy a beteg depresszióba kerül, mivel gyorsabb és látványosabb hatásra számított. ennek megelőzése céljából szoktuk többször is elmondani, hogy a betegnek és családjának aktívan részt kell vennie a beállításban, naplót kell vezetni és jól el kell sajátítani a betegprogramozó kezelését.
A pacemaker működési időtartama a beállított paraméterek energiaigényétől függ. Csere során csak a pacemaker tasakját kell megbontani, amit az esetek túlnyomó többségében helyi érzéstelenítésben végzünk el.
A DBS műtét és a pacemaker csere egyaránt TB által finanszírozott beavatkozás, érvényes TAJ-kártyával rendelkező betegeknek elvégezhető.
Hatásosság: a mozgásteljesítmény UPDRS szerinti 50-60%-os javulása, amennyiben volt remegés, annak 70-85%-os csökkenése, a napi szükséges gyógyszeradag 50%-os csökkenése.
Műtéttel kapcsolatos mellékhatások: Korai sebészi szövődményként gyulladás, bevérzés fordulhat elő 100 műtétből 1-2 esetben
Stimulációval kapcsolatos mellékhatások: átmeneti zsibbadás, izomfeszülés főként az alsó végtagokban, ami néhány másodperc elteltével megszűnik, vagy állítással megoldható, néha beszéd artikulációs nehezítettség, esetleg enyhe egyensúlyzavar lép fel, súlyos esetben időnként félrenyelés is jelentkezhet. Ilyenkor a stimuláció paramétereit változtatni kell, amit akár a beteg saját otthonában is megtehet.
Késői, implantátummal kapcsolatos szövődmények átlagosan 100-ból 7 esetben fordulhatnak elő, ami beültetett pacemaker, vagy vezetékek körüli gyulladás, bőr-erózió, vagy kilökődés következtében lépnek fel. Ezeket általában kisebb sebészi beavatkozásokkal meg tudjuk oldani. A beültetett implantátumok eltávolítására nagyon ritkán lehet szükség.